A reggelem jól indult amíg meg nem tudtam, hogy aput nem vették fel az állásra. Sajnos. De nem búslakodik. Most éppen suliban vagyok. David nem foglalkozik velem. Egy cseppet se. Hirtelen meghallottam a nevemet.
-Nikii.- megfordultam és Davidet láttam. Oda mentem. Egy csapat fiú volt körülötte.
-Hali.- köszöntem nekik.-Szia David.
-Igen skacok ő itt a csajom.- mutogatott rám.
-Szia George vagyok.- nyújtott kezet az egyik.
-Szia Fred vagyok.- pacsiztam a másikkal.
-Hali. Nagyon szép vagy. Amúgy Chris vagyok.- puszilta meg a kezemet.
-Szerbusz szép hölgy.- vigyorgott.- Eric vagyok.- ő volt az utolsó.
-Most már elmehetsz kösz.- legyezett előttem Dav. Na ez nagyon a szívembe ütött. Mi vagyok én egy kutya? Sírva mentem Ray-hez.
-Mi történt drágám?.- simogatta a hajam.
-David úgy kezel, mint egy kutyát.-nyögtem ki.
-Hjajj.- sóhajtott.- David-nek csak arra kellesz, hogy villogjon. Felejtsd el.- ekkor csöngettek. Gyorsan letöröltem a könnyeim és bementünk az utolsó óránkra. 45 perc múlva kicsöngettek. Végre mehetünk haza. Egész úton beszélgettünk és kiveséztük a pasikat. Az ajtónk előtt elköszöntem Rachel-től. Amikor beléptem egy tányér repült felém. Gyorsan leguggoltam így nem talált el. Aztán anyuék kiabálása ütötte meg a fülem. Maya pedig a nappaliban sírt. Úgy ahogy én se , ő se szereti, ha anyuék veszekednek. Gyorsan felkaptam May-t és futottam fel a lépcsőn. Amint beértem a szobámba, becsuktam az ajtóm, ledobtam a táskám és Maya-t lefektettem az ágyra. Mellé feküdtem és simogattam. Hirtelen egy olyan rész következett amit soha, de soha nem akartam hallani:
-Elválok és elköltözök Londonba.- üvöltötte anya.
-Rendben menj csak. És vidd a kölköket is.- ordított vissza apa.. Hallottam ahogy valaki jön fel a lépcsőn. Anya benyitott.
-Nic pakolj össze és Mayát is. Költözünk.- mondta anya.
-De...- akartam megszólalni.
-Nicolette Evans azonnal pakolj.- kiáltotta anya. Erre egy pár könnycsepp legördült az arcomon. Sose kiabált velem. De megtettem amit kért. Fél óra múlva kész lettem és már a kocsiban ültünk. Anya sírt, Maya szipogott én pedig elmerültem a gondolataimban. Rengeteg idő múlva megérkeztünk Londonba. Nagyon el szerettem volna ide jönni egyszer. De nem így, és nem ebben a szituációban. Ja igen azt nem is mondtam, hogy Mopszit is be raktam az egyik táskámba. Persze úgy, hogy a feje kilóg. Megálltunk egy ház előtt. Anya kiszállt én pedig követtem. Megfogta a csomagokat és bevitte. Felmentem a ,,szobámba'' és elfeküdtem az ágyon. Van egy tervem. Egy nagyon veszélyes terv. De ez így nem mehet tovább. Estig vártam. Amikor anya nagy nehezen elment aludni, fogtam a cuccom, írtam egy levelet, Mopszi-ra felkötöttem egy pórázt és kiléptem az ajtón. Megcsapott a friss londoni, téli, esti levegő. Elindultam amerre láttam. Elkezdett csörögni a telefonom. Megnéztem ki az és Ray volt. Felvettem.
-Csajszi hol a fenében vagy? Ma átmentem hozzátok, de csak széttört tányérok voltak ott meg apukád. Annyit mondott, hogy nem vagy itthon.- kiabált a telefonba. Már ő is kiabál? Elkapott a sírás.
-Londonban vagyok.- sírtam bele a készülékbe halkan.
-Hogy hol?.- kezdett akadozni a hangja a sírástól.
-A szüleim elválnak és anya kihozott Londonba. Sajnálom. Nagyon nagyon szeretlek Ray. Sose feledlek el. De te se kérlek.- ezzel letettem. Egyre erősebben sírtam. Ott ahol voltam (egy járda) lehuppantam a szélére és sírtam. Zokogtam. Hajnali 12 órakor. Szuper vagy Nic. Egyszer csak valaki megszólított.
-Szia.- megismertem a hangját. A szívem egyre hevesebben vert. Aki mellettem áll az Louis Tomlinson. De nem vagyok olyan passzban, hogy ugrándozzak. Így csak köszönök neki.
-Szia.- szipogtam.
-Mi a baj?.- guggolt le mellém.
-Egyrészt nagyon fázom.- nevettem erőltetetten.-Másrészt pedig egy nagyon zűrös életbe keveredtem.
-Egyrészt télen nem kell egy kis kabátba lenni. Másrészt pedig gyere elviszlek hozzám, ott felmelegszel, megiszunk egy forró csokit és közben elmondasz mindent rendben?.- mosolygott. Ahhw. Annak a mosolynak nem tudok ellenállni.
-Rendben köszönöm.- mosolyogtam én is. Beültem a kocsijában, Mop-ot az ölembe vettem és Louis már gázt is adott. Egy gyönyörű villa előtt állt meg.
-Aztaa..- tátottam el a szám amikor kiszálltam.- Te itt laksz?
-Nem. Csak ez a ház mellett csövezek.- nevetett.- persze hogy itt lakom.- Kinyitotta az ajtót és egy gyönyörű nappalival találtam magam.
-Ülj csak le a kályha mellé, én addig csinálok forró csokit.- mondta kedvesen. Így is tettem. Mop-ról levettem a pórázt és beültem az egyik fotelbe. 5 perc múlva Lou hozta a forró csokikat, oda adta az enyémet majd ő is elhelyezkedett egy a velem szemben lévő fotelbe.
-Jaj de modortalan vagyok. Még be se mutatkoztam. Louis Tomlinson vagyok.- mosolygott.
-Tudom.- nevettem.- Directioner vagyok.
-Óóó értem. És neked mi a neved?
-Nicolette. Nicolette Evans.-mondtam.
-Honnan jöttél?.- kérdezte.
-Párizsból.- mosolyogtam.
-Az szép hely. Na szóval meséled csak el nekem ezt a zűrös életed.- nevetett. Elmondtam neki mindent. David-el kezdtem és a megszökésemmel ért véget.
-Háát. Minden esetre ez a David csákó nagyon el van szállva magától.- jegyezte meg.
-Hwááááh.- ásítottam.- igen szerintem is.- nevettem.
-Álmos vagy?.- kérdezte így hajnali fél 2 kor.
-Igen.- ásítottam még egyet.
-Gyere megmutatom a vendég szobát.- mondta kedvesen. Megköszöntem a forró csokit,felálltam a fotelból, Mopszit-t az ölembe vettem és úgy követtem Lou-t. Egy gyönyörű szobába értünk. Elköszöntünk és egy gyors zuhany után már mentem is aludni. Reggel arra keltem, hogy valaki ugrál az ágyamon.
-Mi a fasz?.- nyitottam ki résnyire a szemem.
-Hát így kell köszönteni a befogadódat? Ejnye bejnye.- rázogatta előttem az ujját Louis.
-Nee szállj le létszi.- bökdöstem.
-Na jó. De öltözz mert ma elmegyünk kávézni.- kacsintott, leszállt az ágyamról és kiment. Louis rám kacsintott *-* Gyorsan kipattantam az ágyból és felvettem egy szürkés összeállítást. Lementem, felvettem egy szürke kabátomat és kimentem ahol már Lou várt a kocsiban. Bepattantam mellé és elindultunk. Bekapcsolta a rádiót ahol éppen az One Direction- OWOA, ment. Reflex-ből elkezdtem énekelni. Sose szerettem énekelni. Szerintem szar hangom van. Észre se vettem, hogy vége lett a zenének.
-Wow nagyon jó hangod van.- pislogott nagyokat
-Szerintem tök szar.- nevettem.
-Dehogyis. Nagyon jóó.- mondta.
.Na ne veszekedjünk.- mondtam. Bólintott egyet. 5 perc után megérkeztünk. Bementünk leültünk és felvettük a rendelést. Én egy jeges kávét kértem, Louis pedig sütit.
-Nem lesz ebből baj?.- kérdeztem félénken.
-Nyugi nem.- nyugtatott. Elkezdett csörögni a telefonom. Meg se néztem ki az csak felvettem. Kimentem a lány mosdóba és bele szóltam
-Igen?.- kérdeztem.
-Nicolette Evans azonnal hazajössz.- kiabált anya.
-Nem. Soha. Oda vissza többé nem.- ordítottam vissza.
-Majd meglátjuk.- mondta higgadtan és letette.
* Juliett (Nic anyja) szemszöge*
-Majd meglátjuk.- mondtam teljesen nyugodtan. Hihetetlen, hogy itt hagyott. De sebaj mert lekértem az adatokat onnan ahonnan telefonált és öt perc múlva ott voltam. Berontottam és Niki-t kerestem. Meg is láttam. Épp egy fiúval beszélgetett. Na azt már nem. Megfogtam a karjánál fogva és kiráncigáltam az üzletből.
-Louis segíííts.- kiabálta. De fogtam ahogy csak tudtam. Sose voltam vele agresszív, de most nincs más. A fiú már nem ért Nic-hez mert elhajtottam.
-Anya mi a fenét művelsz.- kiabált.
-Megvédelek.- ordítottam neki.
-Mégis mitől? 18 vagyok tudok magamra vigyázni.- kiabált velem. Én már a sírás határán voltam.
*Nic szemszöge*
Egyszerűen csak kiráncigált. Ilyet még sosem csinált. Ott ültem a kocsiban és gondolkodtam. Haza értünk. Kiszálltam a kocsiból és a ház fele vettem az irányt. Beléptem az ajtón. May a nappaliban ült és játszott.
-Most felmész a szobádba és 2 hét szoba fogság.-mutatott a felső szint felé ahol a szobám van. Fogtam magam és felcsörtettem a szobámba. Hatalmas ajtó csapódással jelentettem ki, hogy bementem a szobámba. Gyorsan kulcsra zártam és ledobtam magam az ágyra. Utat engedtem a könnyeimnek. Miért keveredtem én ilyen életbe? Hol van most a nagyi? Ő mindig megértett. Mindig azt mondta, hogy ne törjek össze, álljak fel és legyek boldog. Eszembe jutott, hogy a táskámban tartok hajnövesztő sampont és póthajat. Berongyoltam a fürdőbe, gyorsan csináltam egy utolsó rövid hajas képet.
Ez lett az :)
Amint megcsináltam a fotót és felraktam twitterre azonnal levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Pár percig csak folyattam magamra a kellemesen meleg vizet majd elkezdtem megmosni a hajamat a hajnövesztővel. Körülbelül fél óráig masszíroztam a fejembe. Utána egy fél óráig rajta hagytam. 1 óra után lemostam. A hajam nagyon szépen csillogott. Állítólag két hét múlva hat....
*Louis szemszöge*
Nagyon elvoltam Nic-el a kávézóban. Hirtelen egy nagyon dühös nő jött be. Gondolom ő Niki anyukája mert kirángatta a boltból. Utána mentem, de már elhajtottak. Elkezdett csörögni a telefonom. Eleanor.
-Szia nyuszikám.- köszönt.
-Szia El.- köszöntem neki.
-Nyuszi figyelj beszélnünk kell.-mondta.
-Miről szeretnél beszélni?.-kérdeztem mosolyogva.
-Ezt személyesen szeretném. Mondjuk 5 perc múlva a Big Ben-nél?.- kérdezte.
-Rendben ott leszek. Szia.- köszöntem el. El indultam a Big Ben felé. Amikor oda értem El már ott volt. Gyönyörű volt mint mindig.
-Szia.- köszönt mosolyogva.
-Szia édes.- csókoltam meg.-Miről kellene beszélnünk?
-Hát. Nagyon sajnálom, de el kell mennem 4 hónapra modell turnéra.-hajtotta le a fejét. Én felemeltem az állánál fogva lágyan és a szemébe néztem.
-Nem haragszom. Mi is rengetegszer voltunk turnén. Várlak majd haza.- mosolyogtam majd lágyan megcsókoltam. Nagyon szeretem őt.
-Köszönöm, hogy megérted. Mennem kell. Este indul a magán gépen. Szeretlek.- csókolt meg hosszan, majd megölel, és elindult. Még vissza fordult és integetett aztán befordult a sarkon és már nem láttam. Irtózatosan szeretem ezt a lányt...
*Niki szemszöge 2 héttel később*
Reggel kómásan keltem. De eszembe jutott, hogy letelt a két hét *-* Futottam a fürdő szobába és elállt a lélegzetem. A hajam csodálatos lett. Gyönyörű és hosszú. Gyorsan felvettem egy ruhát és lefotóztam magam. Nagyon jó lett.
-Nicolette gyere le van egy vendéged.- kiabált lentről anya.
-Megyek.- üvöltöttem le. Amint leértem köpni-nyelni nem tudtam. Ray állt a nappaliban. Azonnal oda futottam hozzá és erősen megöleltem.
-Szia csaje.- mosolygott amikor elengedtem.- Tetszik a hajad.
-Annyira örülök neked Ray. Amúgy köszi.-mondtam.
-Kicsim kísérd fel Rachel-t az új szobájába.- mondta anya miközben az ebédet főzte. Felmentünk és megmutattam a kijelölt szobát.
-Éééés itt fogsz lakni?.- kíváncsiskodtam
-Igen. De ha nem szeretnéd elmegyek.- fordult sarkon.
-Ha el mersz menni kibelezlek.- mondtam komoly arccal. De nem bírtam sokáig és együtt röhögtünk.- Na szóval ezt a szobát úgy rendezed be ahogy akarod.- kacsintottam.
-Rendben.- mosolygott.
-Jaj Ray nekem edzésre kell mennem.-sürgettem.
-Milyen edzés?.- értetlenkedett.-Csak nem...
-Csak de...Megint balett. 2 hétig szoba fogságom volt és az interneten kerestem egyesületet. és sikerült, elküldtem a régi képeimet és felvettek. Szóval ma edzés.- mosolyogtam.
-Juuuj én is had menjek.- csillantak fel a szemei.- Én is régen balettoztam már.- hajtotta le a fejét.
-Jól van na. Gyere te is.- bokszoltam vállba. Felvettem egy pulcsit, egy kabátot, felvettem a zöld csőgatyám, össze raktam a balett cuccomat és Ray-el már indultunk is. De akkor eszembe jutott valami. Mop ott maradt Lou-nál. Úristen.
-Ray hoztad a gördeszkát?.- kérdeztem miközben igyekeztem a magassarkúmat lecserélni torna cipőre.
-Igen miért?- kérdezte.
-Még be kell ugranunk valahova. Na gyorsan hozd.- sürgettem. Felszaladt és 2 perc múlva hozta le a gördeszkáját. Út közben próbáltam emlékezni az útra. Sikeresen megérkeztünk a hatalmas villához.
-Ide miért jöttünk?.- kérdezte tátott szájjal Rachel.
-Hosszú. Majd elmesélem.- mondtam és a gördeszkámmal a kezemben, táskával a hátamon becsengettem. Egy ismerős alak nyitott ajtót.
*Zayn szemszöge*
Éppen Louis-nál hülyültünk amikor csengettek. Kinyitottam az ajtót és egy gyönyörű hosszú barna hajú lány állt előttem. Mögötte pedig egy szőke. Valamit mondott, de csak bámulni tudtam. Hihetetlenül szép volt. Csak akkor lett vége a bambulásomnak amikor az arcom előtt lengette a kezét.
-Hahóó föld hívja Zayn Malik-ot.- nevetett. Szóval ismer. Szerintem Directioner. De az a nevetés...
-Itt vagyok bocsi.-elég kínos volt.- Kit keresel?
-Louis-t.- mosolygott.
-Egy perc.- mutattam az ujjammal. Bementem és szóltam Louis-nak, hogy keresik. Louis felállt és az aranyos kutyust (ami az ölében volt) oda adta a kezembe...
*Louis szemszöge*
Kimentem megnézni, hogy ki keres. Niki állt az ajtó előtt és mosolygott. Mögötte egy szőke lány állt tátott szájjal. Nic egyszerűen csodálatosan nézett ki. Hogy miii??? Miket beszélek. Én El-t szeretem.
-Szia Niki.- köszöntem.
-Szia Louis. Nálad van Mopszi?.- sürgetett. Valahova nagyon siet.
-Persze hozom.- mosolyogtam. Bementem és kivettem Zayn kezéből a kiskutyát. Kivittem és oda adtam Niki-nek.
-Köszi. De most sietünk. Szia. Üdvözlöm Zayn-t és a többieket is ha itt vannak.- mosolygott.
-Átadom. Szia.- integettem neki.
-Szia.- nevetett...
*Niki szemszöge*
-Gyere Ray sietnünk kell.- mondtam neki.
-Ho. Honnan ismered Louis Tomlinson-t és Zayn Malik-ot?.- mondta hitetlenkedve.
-Mondtam, hogy hosszú, de út közben mindent elmondok.- ragadtam kézen. Gyorsan gördeszkára pattantunk és út közben mindent elmeséltem Ray-nek. Kis idő múlva meg is érkeztünk. Pont beértünk.
- Jó napot Én vagyok Nicolette Evans és én jelentkeztem az egyesületbe. Ő pedig a barátnőm Rachel Jhons és ő is szeretne ide járni.- ráztam kezet az oktatóval.
-Rendben. Én Kathie Mayer vagyok és megnézem mit tudtok.- mosolygott. Először át öltöztem, felvettem a balettcipőm és bemutattam egy rövid gyakorlatot. Ray közben csinált egy fotót is..A kis sunyi. Majd amikor végeztem Rachel is bemutatott egy rövid gyakorlatot.
-Rendben lányok. Meghoztam a döntést....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése